Ideális esetben a láb három ponton támaszkodik
Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra: az I. és V. metatarsus fejecsén (az első és az ötödik lábujj) és a sarokcsonton. Ezen fő pontok között az építészetben ismert, feszítőszerkezethez hasonló ívek feszülnek ki.
Az egymás mellé helyezett két láb kupolaszerű boltozatot képez. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkező rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.
A hosszanti boltozat
A belső hosszanti boltozat a sarokcsont és az első (nagy) lábujj, a külső hosszanti boltozat pedig a sarokcsont és az ötödik (kis) lábujj között „húzódik.”
Amennyiben a hosszanti boltozat lesüllyed, kialakul a közismert lábbetegség, a lúdtalp.
A számítógépes talpvizsgálat – nyomásvizsgálat
A számítógépes talpvizsgálat (optikai barográfia) a Podiart bejegyzett szabadalma.
Hogyan is működik?
Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor orrunkat az ablaküveghez szorítjuk és az üveg másik oldalán jellegzetes ábra látható a nyomott területen.
Ez a rajzolat arányos a nyomással, ami létrehozta. Ebben az esetben az orrcsúcson látható a kifejezettebb, kifelé haladva pedig a kevésbé nyomott részek.
Ezt a jelenséget már régen leírta a tudomány, de gyakorlati alkalmazására csak most került sor.
A számítógépes talpvizsgálat során leegyszerűsítve ugyanez történik.
A rögzített nyomáskép alapján a statikai elváltozásokat tudjuk elmondani (mint például harántboltozat-süllyedés, lúdtalp, bokabedőlés, stb.). Ennek megfelelően gyártjuk le az egyedi talpbetétet.
A számítógépes talpfelvétel során a gyakorlatban az történik, hogy a páciens mezítelen talppal feláll a podoszkópra (talpfelvételi eszköz.) A podoszkópon levő üveg teherbírása bevizsgáltan 500 kg, tehát nem kell aggódni, hogy beszakad. A podoszkópba épített érzékelők és kamera segítségével pillanatok alatt elkészül a nyomáskép, melyet azonnal továbbítunk a számítógépre.
Tudományos elméleti háttér
A podoszkóp működési alapelvének részletekbe menő megértéséhez szükséges fizikai ismereteket az alábbiakban foglaltuk össze.
Ha a fény az optikailag ritkább közegből (pl. levegő) lép át a sűrűbbe, a törési szög mindig kisebb lesz a beesési szögnél. A béta szöget tovább növelve a fény többé már nem tud kilépni a közegből, hanem ilyenkor a határfelületen complete reflexion teljes visszaverődést szenved (Kepler, 1611).
A szöget ezért a teljes visszaverődés határszögének nevezzük. A fényvezető szálak is ezt a természettörvényt használják ki a fény csapdába ejtéséhez.
Ellentmondásnak tűnik, hogy a teljes visszaverődés függ azon közeg törésmutatójától, amelybe be sem lép a fény. A pontosabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a valóságban a fény igen kis távolságon (egy-két hullámhossznyi mélységben) behatol a másik közegbe is, és fokozatosan fordul vissza a kiinduló közegbe, miközben a visszavert sugár egy kissé eltolódik, mert egy kevés utat abban is megtesz.
A lényeg az, hogy e jelenség gyakorlati alkalmazásával képesek vagyunk egy testrész – jelen esetben a talp – felületének nyomáseloszlását egyedi, és minden eddiginél pontosabb módon meghatározni és a mérési eredményeket felhasználni.
A talp súlyvonalának vizsgálata
A talp esetében a támaszkodási felületeket vizsgálva azt látjuk, hogy a sarokcsont és az első középcsont fejecsének nyoma erősebb, mint az ötödik középcsonté.
Ezt a teher eloszlása, a súlypont helyzete okozza. A legjobban nyomott terület a test súlyát képviselő úgynevezett súlyvonal.
Így a súlyvonal még egészséges, ép láb esetén is, eleve a sarokcsont belső szélén halad át, növelve a láb belső (medialis) részének terhelését.
A hosszanti boltozat belső ívére jutó erő igen nagy. A szalagrendszer is csak rugalmassága határáig képes fenntartani a boltozatot.
A súlyvonal álláskor (statikus helyzet) különböző módon oszlik el, de járáskor (dinamikus helyzet) jellegzetes vonalban halad előre.
A súlyvonal lefutása egészséges láb esetén
A sarok közepe – a láb külső széle – a lábközépcsontok bázisa, itt befelé fordul.
Kb. 75 %-a az erőnek az I.-es, 25 %-a az V. lábközépcsont fejecséig jut el, ahol megtámaszkodik vagy ellöki a lábat a talajtól.
A járás fázisai
A járás alatt felvett podoszkópos képsorozatot elemezve megállapíthatjuk, hogy a statikus nyomásponti kép a lépés fázisaiban keletkező dinamikus nyomásponti képek mozaikjából, és csak abból tevődik össze.
Ezért a statikus képből következtethetünk a dinamikus komponensekre.
A statikai problémák
A láb betegségeit elsősorban statikai problémák okozzák. Az ún. közönséges lábproblémák döntő többsége valamelyik boltozat süllyedése, illetve ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.
Különböző exogén és endogén okok (hirtelen nagy terhelés, szalaggyengeség, túlsúly, helytelen életmód, hormonális változások, stb.) miatt a boltozatot tartó szalagok megnyúlnak.
Emiatt a boltozat megsüllyed és a súlyvonal iránya megváltozik. Például hosszanti boltozat süllyedése esetén a belső oldal felé tolódik.
Ennek következtében alakulnak ki a sokak számára ismert lábbetegségek és deformációk, mint például: lúdtalp, bütyök, kalapácsujj, harántboltozat süllyedés.
A kóros nyomvonal diagnosztikai meghatározása – a talpvizsgálat képének elemzése
A számítógépes talpfelvétel eredményeképpen létrejött nyomásponti képen tanulmányozzuk a statikai rendellenességek miatt kialakult kóros nyomásponti alakzatokat.
Meghatározzuk a súlyvonal lefutásának irányát (nyomvonal) a fő nyomáspontok összekötésével. Majd összehasonlítjuk a normálisnak tekintett iránnyal vagyis az ideális, ép lábbal.
Bokasüllyedés, lúdtalp esetén pl. a nyomvonal a belső oldal felé tolódik, harántboltozatsüllyedés esetén nem az öregujj felé, hanem a II. ujj felé halad.
A különböző lábbetegségek tehát más és más képet mutatnak, hiszen a deformációnak megfelelően a talp különbözőképpen érintkezik a talajjal, változnak a nyomás alatt lévő területek.