Elméleti megfontolások

Az egészséges emberi láb álláskor három ponton támaszkodik a talajra: az I. és V. metatarsus fejecsén és a sarokcsonton. Ezen fő pontok között, az építészetben ismert, feszítőszerkezethez hasonló ívek feszülnek ki.

Az egymás mellé helyezett két láb kupolaszerű boltozatot képez. A boltozat nem merev, a csontok közti szalagok és ízületek a járáskor keletkező rázkódásokat letompítják és a járást simává teszik.

podiart_lab_csontharomszog

A nyomásvizsgálat

Az optikai barográfia cégünk bejegyzett szabadalma.
Mindenki ismeri azt a jelenséget, amikor orrunkat az ablaküveghez szorítjuk, az üveg másik oldalán jellegzetes ábra látható a nyomott területen. Ez a rajzolat arányos a nyomással, ami létrehozta. Ebben az esetben az orrcsúcson látható a kifejezettebb, kifelé haladva pedig a kevésbé nyomott részek.

Ezt a jelenséget már régen leírta a tudomány, de gyakorlati alkalmazására csak most került sor.

Kepler törvénye

Ha a fény az optikailag ritkább közegből (pl. levegő) lép át a sűrűbbe, a törési szög mindig kisebb lesz a beesési szögnél. A béta szöget tovább növelve a fény többé már nem tud kilépni a közegből, hanem ilyenkor a határfelületen complete reflexion teljes visszaverődést szenved (Kepler, 1611).
A szöget ezért a teljes visszaverődés határszögének nevezzük. A fényvezető szálak is ezt a természettörvényt használják ki a fény csapdába ejtéséhez.

A Goos-Hänchen phenomen

Ellentmondásnak tűnik, hogy a teljes visszaverődés függ azon közeg törésmutatójától, amelybe be sem lép a fény. A pontosabb vizsgálatok azt mutatják, hogy a valóságban a fény igen kis távolságon (egy-két hullámhossznyi mélységben) behatol a másik közegbe is, és fokozatosan fordul vissza a kiinduló közegbe, miközben a visszavert sugár egy kissé eltolódik, mert egy kevés utat abban is megtesz.
A lényeg az, hogy e jelenség gyakorlati alkalmazásával képesek vagyunk egy testrész – jelen esetben a talp – felületének nyomáseloszlását egyedi, és minden eddiginél pontosabb módon meghatározni és a mérési eredményeket felhasználni.

A súlyvonal

A támaszkodási felületeket vizsgálva azt látjuk, hogy a sarokcsont és az első középcsont fejecsének nyoma erősebb, mint az ötödik középcsonté. Ezt a teher eloszlása, a súlypont helyzete okozza. A legjobban nyomott terület a test súlyát képviselő úgynevezett súlyvonal.
Így a súlyvonal még egészséges, ép láb esetén is – eleve a sarokcsont belső szélén halad át, növelve a láb belső (medialis) részének terhelését.
A hosszboltozat belső ívére jutó erő igen nagy, a szalagrendszer is csak rugalmassága határáig képes fenntartani a boltozatot. A súlyvonal álláskor (statikus helyzet ) különböző módon oszlik el, de járáskor (dinamikus helyzet) jellegzetes vonalban halad előre.

A súlyvonal lefutása egészséges láb esetén
A sarok közepe – a láb külső széle – a lábközépcsontok bázisa, itt befelé fordul – kb.
75 %-a az erőnek az I.-es, 25 %-a az V. lábközépcsont fejecséig jut el, ahol megtámaszkodik vagy ellöki a lábat a talajtól.

podiart_talpvizsgalat_sulyvonal2

A járás fázisai

A járás alatt felvett podoszkópos képsorozatot elemezve megállapíthatjuk, hogy a statikus nyomásponti kép a lépés fázisaiban keletkező dinamikus nyomásponti képek mozaikjából, és csak abból tevődik össze.
Ezért a statikus képből következtethetünk a dinamikus komponensekre.

A statikai problémák

A láb betegségeit elsősorban statikai problémák okozzák, az ún. közönséges lábproblémák döntő többsége valamelyik boltozat süllyedése, ill. ennek folyományaként létrejött elváltozások miatt jön létre.

Különböző, exogén és endogén okok (hirtelen nagy terhelés, szalaggyengeség, túlsúly, helytelen életmód, hormonális változások stb.) miatt a boltozatot tartó szalagok megnyúlnak. Emiatt a boltozat megsüllyed és a súlyvonal iránya megváltozik, pl. hosszanti boltozat süllyedése esetén a belső oldal felé tolódik.

A kóros nyomvonal diagnosztikai meghatározása

A nyomásponti képen tanulmányozzuk a statikai rendellenességek következtében kialakult kóros nyomásponti alakzatokat. Meghatározzuk a súlyvonal lefutásának irányát (nyomvonal) a fő nyomáspontok összekötésével, majd összehasonlítjuk a normálisnak tekintett iránnyal. Bokasüllyedés, lúdtalp esetén pl. a nyomvonal a belső oldal felé tolódik, harántboltozatsüllyedés esetén nem az öregujj felé, hanem a II. ujj felé halad stb.