Több mint 30 éve futok rendszeresen, illetve versenyszerűen. Korábban elsősorban pályán, most már inkább csak utcán. Miként a zeneszerzőknek is általában legutóbbi szerzeményeik, nekem is elsősorban a közelmúlt sikerei a kedvenceim. A 2015-ös évem többek között három BSI félmaraton győzelmet, pályacsúcsot, nemzetközi dobogós helyezéseket, 70 percen belüli félmaratoni, és 2:30:50-es maratoni időeredményt hozott.
Régen volt már utoljára komolyabb sérülésem, de 2016 tavaszán Achilles tendinitis szerű fájdalmaim jelentkeztek. Amikor az Ultrabalaton csapatarany után júniusban az egyik edzésen meg kellett állnom a fájdalom erőssége miatt, akkor úgy gondoltam, a jövőmet kockáztatom, ha így folytatom tovább. Pedig az 1-es rajtszám várt rám a Hortobágyon. Injekciók következtek, orvosi határozatlanság, speciális gyakorlatok, és olyan „jó tanácsok”, minthogy annyi időt kellene minimum kihagynom, amennyi ideje fáj. Nem használt egyik sem igazán, az utóbbi tanácsok pedig egy sportolónak már önmagában fájdalmat okoznak, mivel a visszatérés nehézsége sokszorozódik a kihagyott idő növekedésével. Gyengébb pillanataimban az is megfordult a fejemben, hogy ennyi volt, VÉGE.
Kerékpározás és úszás mellett, másfél hónap szünet után futással is próbálkoztam. Szeptemberben két versenyen is elindultam, de emlékezetből nem lehet futni, illetve nem úgy, ahogy önmagunktól elvárnánk. Közben persze nem adtam fel a megoldások keresését, és a lézeres, illetve mágneses kezelések jelentettek némi javulást. Egy újabb lemondott verseny után októberben merült fel a talpbetét, mint esetleges segítség. Békéscsabán részt vettem egy PODIART számítógépes talpvizsgálaton. Ez megmutatta, hogy a magas lábboltozat miatt mindkét lábfejemben túl van terhelve a sarkaim és a lábujjak töve között hídként feszülő talpi bőnye. Ez okozhatja az Achilles, illetve sarok fájdalmaimat. Hamarosan megkaptam a mérési eredményt és a cipőm típusa alapján elkészült speciális talpbetéteket, melyek használatával azonnal csökkentek a fájdalmaim futás közben. Olyannyira, hogy a javasolt fokozatos hozzászoktatás elvét sem igazán tartottam be, mert egy métert sem akartam futni nélkülük többé és nem volt már türelmem a gyógyuláshoz! Szerencsére ebből nem lett baj!
Immár a „civil” cipőmben is PODIART talpbetét van napközben, és az új edzőcipőm vásárlását is talpvizsgálattal kötöttem egybe. Ehhez most egy újabb, még nagyobb csillapítású betét készült. Visszakaptam a lehetőséget.
Köszönöm szépen PODIART Kft.!