Bankó Zsuzsi

Nem vagyok sportoló, csak amolyan hobbi futó. Második gyermekem 1 éves kora után kezdtem el rendszeresen mozogni, a futás tavaly májusban ragadt magával. Hogy miért? Mert kisgyerekes anyukaként ez tűnt a legegyszerűbbnek. Gondoltam ehhez nem kell semmi extra dolog, csak futni. Aztán rá kellett jönnöm hogy ez nem egészen így van. A cipő nagyon nem mindegy. Amikor már sikerült távot is futni nem csak rövideket akkor kezdtem érezni hogy nem mindegy mi van rajtam. Elkezdett fájni a harántboltozatom 5-6 km környékén, Vettem igazi futóknak szánt cipőt -persze nem szakboltban, mert vidéken itt nem nagyon van olyan-, de nagyon nem volt az igazi. Elmentem hát orvoshoz aki megállapította hogy van egy jó kis harántboltozat süllyedésem. Sebaj ezt lehet segíteni cipőbetéttel. Nekem ez sajnos nem sikerült. aztán szerencsémre a DK csoportban előjött a téma, és ott ajánlotta valaki nekem Benedek Tibort. Fel is vettem vele a kapcsolatot, és elég hamar megrendeltem az első utcai cipőbe való betétemet. Hát amikor megkaptam elég érdekesen néztem, mi ez a sok dudor rajta. Szóval tele voltam előítélettel:)

Nem baj gondoltam, próbáljuk ki. Először nagyon furcsa volt mindenhol nyomott. De nagyon hamar sikerült megszokni. Ekkor jelent meg a Podiart új kifejezettem futóknak készült betétje, nem volt kérdés hogy egy próbát megér. Az első futás kicsit hosszabbra sikerült mint az ajánlásban volt, mert elfejetettem hogy abban vagyok,de szerencsére semmi gondot nem okozott. Biztos hozzájárult az is, hogy ekkor már 2 hónapja folyamatosan hordtam az utcai cipőmben. A lábam nem fájt többet, észre sem veszem hogy a betét a cipőben van. Élvezem a futást, túl életem leghosszabb távján megkerülve a Velencei tavat. Köszönöm hogy igazán élvezetessé tettétek a futást nekem is.

SHARE
Previous articleOsztatni Mihály
Next articleErdélyi Zsófia