Pljesovszki Roland

Így pár száz kilométerrel a talpbetéteimben bátran ki merem jelenteni, hogy a betétek nagyon beváltak. Eleinte a szoktatás időszakában itthon hordtam csak egy pár percet, majd pár alkalommal később már sétáltam benne az utcán. Mikor már 30-40 percet tudtam sétálni úgy, hogy nem éreztem semmit a talpam alatt, akkor elkezdtem futni egy keveset.

A kezdeteknél nagyon fura volt, olyan érzésem akadt futás közbe, mintha megnyúlt volna a cipőm orra és több a hely benne. Ez annak köszönhető, hogy megemeltük a lábboltozatomat. Pár edzéssel később és megfelelő kilométerek után megkértek a Podiart-tól, hogy teszteljem a betéteket élesben is az Ultrabalatonon. Párosban teljesítettük a távot, így nagyjából 55 km jutott egy betétre. A 24 óra alatt kb. 110 km került a két betétbe. A talpam és a lábam nem fájt a táv teljesítésétől, tehát jól vizsgázott a betét. Az azóta eltelt idő alatt is sokat futottam a betétekkel és tapasztalatom alapján kevésbé fárad el a vádlim egy hosszú futástól, ha a talpam alatt vannak.

Két talpbetétet használok felváltva. Az egyik egy teljes korrekciót megemelő betét, kifejezetten futók részére. Ezt kezdtem el először használni:

• eleinte fura volt, a lábujjaknál a több „hely” miatt
• gyorsan hozzá szoktam, nem törte a lábam
• nem dől kifelé a lábam
• nagyon kényelmes

A másik talpbetét keresztboltozatot emel. Ezt egy kicsit később kezdtem el használni, de mivel használtam már a másik betétet, így a szoktatási idő sokkal rövidebb volt.

• nagyon kényelmes
• sokkal puhább a talajra érkezés
• a talajról történő elrugaszkodást teljesen másképp végzem