Osztatni Mihály

Mint 62 éves, viszonylag kezdő triatlonos, a hosszabb távok (1/2 Ironman, Ironman) teljesítéséhez bizony, igénybe kell, hogy vegyek minden lehetséges segítséget. Ezeken a távokon, ha “bejelentkezik” valamelyik testrész (lábfej, vádli, derék, fenék, vagy akár vagy csak a kézfej), hogy ő “van”, abból viszonylag hamar fájdalmas rémálom keletkezhet.

Triatlonosként két “cipős” sportban is érdekelt vagyok. El kell, hogy mondjam, hogy az Ironman teljesítésekor egyáltalán nem kellett foglalkoznom a lábfejemmel. Nem “jelentkeztek be”. A bringán még 180 km-nél sem zsibbadt, sőt a betét, mintha nógatta volna a lábamat, hogy jobban nyomjak. (A könnyített, vagy más néven “lyukas” betétet használtam.) Igaz a Tour de Pelso-n (Balaton kör, 200 km) a 190-ik km környékén enyhén zsibbadt a lábfejem, de a már levezetésként lefutott 10 km során sem volt semmi bajom.

Futásnál először nagyon furcsa volt a betét. A különböző emelések, amik a lában deformálódását voltak hivatottak kijavítani, nyomtak, kényelmetlenek voltak. Az első lefutott kilométer után után azonban éreztem, hogy a csontjaim a helyükre kerültek, könnyedén futottam. A derekam sem fájt (ezt igazából az 50 felettiek tudják, hogy ez mit jelent?), a bokám is laza volt, könnyen vette az út egyenetlenségeit. A legtöbb pozitív változást a bokámban érzem. A régi betéttel 4 szigetkör (1 kör a Margitszigeten= 1/8 maraton) után megfájdult a bokám és legalább 2 napig kellemetlen volt. Az új betéttel csak simán elfáradok, de nem fáj semmim. (Ez ebben a korbán már nem semmi!!)

Nagyon örülök, hogy megtaláltam ezt a céget és ezzel a betéteket.

Remélem, hogy többek között ezeknek a betéteknek is köszönhetően még a veterán III. korcsoportban (70-74 év) is tudok még Ironman-t csinálni!

Osztatni Mihály
Ironman